Steven Gunn, az Oxfordi Egyetem tudósa a 16. század baleseti jegyzőkönyveit tanulmányozva többek között az alábbi érdekes haláleseteket találta:

• íjászbalesetek: az áldozatok vagy túl közel voltak a céltáblákhoz, vagy rosszkor mentek összeszedni a már kilőtt nyílvesszőket. Akadtak azonban sajátos esetek is. Egy férfi például levette kalapját, és azt eltartva magától buzdította cimboráját, hogy találja el. A kalapnak nem lett baja...
  A legkülönlegesebb íjbaleset 1552-ben történt. Egy Henry Pert nevű férfi pusztán fel akart lőni merőlegesen a levegőbe, amihez íját a maximumig feszítette, annyira, hogy beakadt a nyílvessző hegye az íj fájába. Ahogy Pert megpróbálta kiszabadítani, a nyíl kiszabadult, és fejbe találta. A férfi egy napig haldoklott.
   
• tűzfegyver:  az első halálos tűzfegyverbalesetet 1519-ben jegyezték fel Angliában, a golyó egy nővel végzett, aki nem volt tisztában a fegyver működésével, és véletlenül éppen akkor sétált elé, amikor az elsült...
   
• kenyérsütés:  1558. január 29-én egy nő káposztaleveleket tépkedett egy vizes árok szélén, hogy a kemencében a nyers kenyértészta alá rakja, ám közben belezuhant az árokba, és megfulladt.

A Darwin-díjat Wendy Northcutt alapította 1994-ben.

A díj elnyerésére azok pályázhatnak, akik megfelelnek az alábbi kritériumoknak:

• A jelöltnek halottnak kell lennie vagy el kell veszítenie a szaporodóképességét. Ennek a pontnak a célja az, hogy ezek az emberek megmentsék az emberiséget az olyan génjeiktől, amelyek ilyen esetek véghezviteléhez vezettek.
• A második szabály, hogy a jelöltnek az amerikai autóvezetői korhatár felett és mentálisan egészségesnek kell lennie (Northcutt szerint bármilyen mentális problémából adódó sérülés vagy haláleset tragikus, nem pedig szórakoztató, így az ilyen jelöléseket minden esetben kizárja).
• Harmadszor, a jelölt halálának saját hibájából kell bekövetkeznie.
• Negyedszer, az esetnek különlegesnek kell lennie. Ha több ember is megcsinálná, akkor nem lenne olyan érdekes.
• Végül, az eseménynek bizonyíthatónak kell lennie. Például szemtanúk leírásai. Ez a legfontosabb. A Darwin-díj hivatalos honlapján a nem bizonyított történetek az Urban legends azaz a Városi legendák témakörbe kerülnek és valójában nem díjazottak.

A nevezési kritériumok később tovább bővültek: nem lehet jelölt olyan eset, amiben ártatlanok is megsérültek, illetve ami szándékosan következett be (ezzel próbálják megelőzni, hogy valaki szándékosan kárt tegyen magában, pusztán a díj és a vele járó hírnév elnyeréséért).

Valamivel frissebb balszerencsés halálesetekről és magáról a díjról szól ez a jó kis vígjáték:

Forrás: www.mult-kor.hu

Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel, 1490 körül, Czartoryski Alapítvány ,Joseph S. Martin/ ARTOTHEK

Az érintetlen szélű, egy darabból álló diófatáblára festett portré 1490 körül készülhetett, amikor Leonardo da Vinci a milánói udvar szolgálatában állt. A kép modellje Cecilia Gallerani, a jó családból való fiatal milánói leány, aki úgy tizenöt éves korában (1489 elején) lett a nagy hatalmú milánói herceg, Lodovico Sforza szeretője. (Fia is született az uralkodótól, aki még Beatrice d’Estével kötött házassága után is fenntartotta egy rövid ideig a viszonyt, később pedig gondoskodott volt kedveséről: kiházasította.)

 A portré az egyik első példája a korban a legmodernebbnek számító, elcsavart felsőtestet alkalmazó beállításnak, ami a puszta megjelenítésen túl a jellemábrázolás felé vitte a műfajt.

Az élethű arcképről még egy szonett is született 1492 előtt; más források pedig azt igazolják, hogy a kép a modell, Cecilia birtokában volt. A festmény a későbbiekben – feltehetőleg – megfordult II. Rudolf prágai gyűjteményében, végül pedig a dúsgazdag lengyel arisztokrata családnál, a Czartoryski hercegeknél kötött ki, édesanyjának vette meg a 18. század elején Adam Jerzy Czartoryski Itáliában. A 19. századot már bizonyosan a lengyel nagyurak gyűjteményében töltötte el, és mivel tulajdonosa több évtizedig Párizsban tartózkodott, a festmény is a francia fővárosban vendégeskedett. Az eredeti – enteriőrre utaló – kékesszürke hátteret ekkor festették át feketére – egyes források szerint maga Delacroix. (Régebbi kutatások szerint a háttérben nyitott ablak is volt, de ezt nem támasztották alá a legutóbbi tudományos vizsgálatok.)

A 19. századi felirat ellenére a képet sokáig nem fogadták el a Leonardo-életmű részeként. 1889-től vették komolyan számításba a reneszánsz festőgéniusz szerzőségét, de csak sok művészettörténeti vita után, a 20. század derekától vált elfogadottá az attribúció.

A remekművet a megszálló németek 1939-ben hadizsákmányként magukkal vitték Berlinbe. A festményt a Linzbe tervezett, de soha el nem készült Führer-Museumba szánták, de addig is Krakkó kegyetlen kormányzója, Hans Frank szerezte meg magának – és egy radiátor felett tartotta saját irodájában. A világháború után a krakkói Nemzeti Múzeumba került, ahonnan számos kiállításra adták kölcsön. Jelenleg a krakkói Czartoryski-palotában őrzik, a Czartoryski Alapítvány letétjeként.

 Forrás: artmagazin.hu

 

 

 

 

 

 

 

Reklámplakát 1896-ból, az abszintot propagálva. A szép hölgy nem csak isteníti az pohárban lévő italt, hanem azon túl egy olyan korszakba tekint, amit ez a különös zöld ital szimbolizált.

(belga poszterművész alkotása)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az abszintot vélt káros hatásai miatt 1915-ben tiltották be Franciaországban, egy fiktív betegségre, az abszintizmusra hivatkozva. A francia példát számos ország követte. A szeszesital legalizálására csak 1988-ban került sor, amikor készítése és fogyasztása az EU államok jelentős részében engedélyezetté vált. Franciaország egyetlen korlátozásként csak az abszint elnevezés direkt használatát nem engedélyezte. Április közepén viszont a francia szenátus döntése feloldotta a jelképes utolsó korlátozást is.

 

A fényes karriert befutó italt a 18.század végén találták fel a svájci Neuchâtel kanton Val-de-Travers kerületében, nem messze a francia határtól. A magas alkoholtartalmú keverék fő alkotóeleme, és egyben névadója a fehér ürömfű (Artemisia absinthium) lett. Elterjedésében szerepet játszott, hogy az 1840-es években az Algériában harcoló francia katonák védőitalként fogyasztották a malária elkerülése céljából.

 

 

Az abszint "virágkorát" több szerencsés körülmény összejátszásának köszönhette: egyfelől a 19.század utolsó negyedében tetőző filoxéria visszavetette a tradicionális borfogyasztást, másfelől olcsó ital volt. Számos művész, mint például Edouard Manet, Edgar Degas, Henri de Toulouse Lautrec, Paul Verlaine, Oscar Wilde vagy épp Vincent van Gogh előszeretettel hódolt az abszintfogyasztás szenvedélyének.

A fényes karriert befutó italt a 18.század végén találták fel a svájci Neuchâtel kanton Val-de-Travers kerületében, nem messze a francia határtól. A magas alkoholtartalmú keverék fő alkotóeleme, és egyben névadója a fehér ürömfű (Artemisia absinthium) lett. Elterjedésében szerepet játszott, hogy az 1840-es években az Algériában harcoló francia katonák védőitalként fogyasztották a malária elkerülése céljából.

Az abszint "virágkorát" több szerencsés körülmény összejátszásának köszönhette: egyfelől a 19.század utolsó negyedében tetőző filoxéria visszavetette a tradicionális borfogyasztást, másfelől olcsó ital volt. Számos művész, mint például Edouard Manet, Edgar Degas, Henri de Toulouse Lautrec, Paul Verlaine, Oscar Wilde vagy épp Vincent van Gogh előszeretettel hódolt az abszintfogyasztás szenvedélyének. Magyar földön is akadt híve az abszintnak, nem kisebb költő személyében, mint Ady Endre.

forrás: www.mult-kor.hu

Az 1920-30-as évek New Yorkját a már-már a bibliai Bábel tornyának történetét idéző versengés jellemezte a gazdasági nehézségek ellenére. Az Empire State Building előtt a Chrysler és a Bank of Manhattan épületének tervezői vívtak csatát a legmagasabb toronyház címéért.

A Chrysler magasságát 282 méteresre jelentették be, erre a Bank of Manhattan atyjai 60 centivel licitáltak rá. William von Alen, a Chrysler Building tervezője végül megkoronázta munkáját a mind a mai napig lélegzetelállítónak ítélt csúccsal, amely akkor a legmagasabb - 319 méteres - felhőkarcolóvá tette. Az Empire State Building tervezőjének így hát nem volt más dolga, csak egy méterrel kellett megfejelnie a csúcstartót.

Az Empire State Building terveit végül addig-addig csiszolgatták, míg a különleges - torony a tornyon szerkezetű - épület még magasabb, 381 méteres lett. A hivatalosan 1931. május 1-jén átadott felhőkarcolóra húsz évvel később antennát erősítettek, így nyerte el csaknem 444 méteres magasságát.

Az Empire State Buildinget 1931. május 1-jén Herbert Hoover, az Egyesült Államok akkori elnöke adta át. Az épület azonban kongott az ürességtől, hisz a világ a gazdasági válság terheit nyögte. Senkinek sem kellettek irodák, még a világ legmagasabb házában sem. A tetőn az ígértekkel szemben nem tudtak kikötni a léghajók, nincs is sok minden odafönt - leszámítva a panorámát.

Ahogy az egy "veteránhoz" illik, az Empire State Buildingnek van mire emlékeznie. 1945-ben egy ködben eltévedt bombázógép repült az épület 80. emeletébe, 14 ember halálát okozva. 1979-ben a szél lesodort egy öngyilkosjelöltet egy kiszögellésről, de a nő túlélte. 1997-ben egy palesztin tüzet nyitott a toronyban, és hét embert lőtt le.

A felhőkarcoló fényei is világhírűek: karácsonykor piros és zöld, húsvétkor tarka, halloween idején narancsszínű fénybe öltözik az épület teteje. Egyszer - 2004-ben - 15 perc erejéig elhalványultak a fények: a 96 évesen elhunyt Fay Wray, King Kong imádata tárgyának emlékére.

Forrás: www.mult-kor.hu

Mi más is inspirálhatna blogírásra, mint Coehlo:-). Őt olvasom, még csak fél órája, de máris a hatása alá kerültem.

"Amikor valaki megtalálja az útját, nem szabad félnie. Elég bátornak kell lennie hozzá, hogy rossz lépéseket tegyen. A csalódás, a vereség, a csüggedés mind-mind Isten eszköze, hogy általuk megmutassa nekünk az utat."

"Az éjszaka is csak a nap része. Így, ha a napfény oltalmat ad, oltalmat adhat a sötétség is. A sötétség miatt idézte meg az oltalmazó jelenlétét. Bíznia kellett benne. És ezt a bizalmat hívják Hitnek. Soha senki nem értheti meg a Hitet. A Hit pontosan az, amit most megtapasztalt: megmagyarázhatatlan merülés az éjszakába."

"Az ember minden napja egy sötét éjszaka. Senki nem tudhatja előre, hogy mi fog történni a következő percben, és az emberek mégis mennek előre. Mert bíznak. Mert van Hitük."

Olyan hihetetlen, hogy az ember a kezébe vesz egy könyvet, és a könyv szól hozzá, minta egy felsőbb erő irányítaná. 

A norvég nép természetimádata a nemzeti azonosságtudat alapvető eleme. A túrázás és a séta remek lehetőség arra, hogy kimozduljunk a lakásból, vallják a norvégok; ilyenkor az ember maga mögött hagyja a civilizáció minden áldását és nyűgét, hogy kapcsolatba kerüljön saját belső énjével, és érezze lényének igazi kiteljesedését. A természetjárás általában hétvégi időtöltés, de sokan hétköznap, munka után is szívesen felkerekednek egy kiadós sétára.  

Forrás: www.fjordnorway.com, www.norvegia.hu

Nagyon gyorsan elszállt a nyár, az ősz számomra sokkoló volt. Sok eső, hideg, borús idő, elhatároztam hát, megpróbálom az évszak szépségeit látni. Ehhez gyűjtöttem pár őszi dekortippet, amiket megosztok most az oldalon.

A meska.hu-n találtam ezt az ablak vagy ajtódíszt, nagyon egyszerűnek tűnik, csak dekorpapír, szalag és toll/filc kell hozzá.

Bogyókból készített koszorú: egy fonott koszorúalapra leveleket és színes bogyókat ragasztunk, szalaggal pedig még szebbé tehetjük.

Asztali dísz egyszerűen: Helyezzünk egy formás dísztököt átlátszó üvegtálkába. Rendezgessünk el körülötte szárított gyümölcskarikákat, rafiával átkötözött fahéjrudacskákat, valamint színes bogyókat és gyümölcsöket.

Dísztökből készített váza: Kivájunk egy olyan tököt, amely megáll az asztalon, majd őszi virágokat helyezünk bele.

With love- kilincsre, szekrényre

Pár perc alatt elkészíthető drótból és csipkebogyóból ez a kedves őszi dekoráció. Csak formára kell hajlítani a drótot és felfűzni rá a terméseket.

Források: meska.hu, noiportal.hu, nlc.hu, ingatlanmenedzser.hu, annaskertje.blogspot.com

"When in Provence, all your senses awake" - vagyis érzékeid kinyílnak ezen a gyönyörű vidéken.

A szemed számára a színek szimfóniája: az olajfák pastel zöldje, a tenger és az ég kékje, a levendula lila színe, a házak okkere, és a zsaluk szinárványszíne mind-mind a a legragyogóbb fényárban úszik.

A füled számára a hangok szimfóniája: a piacok vidám hangjai, a pétanque játékosok fémgolyóinak összeütközése, az énekes kabócák ciripelése.

Az orrod érzi a levendulamezők illatát, a vadon nyíló kakukkfű és rozmaring illata kényeztet.

A szádban érzed az olívaolaj, a fokhagyma, a bazsalikom, a füge és a megszámlálhatatlanul sokféle gyümölcs és zöldség ízét.

A bőröd a nap csókolja, a szíved pedig belefeledkezik ezekbe az észlelésekbe, elfelejti a pillanatot, és elönt az érzés, hogy ez az igazi élet.

Provence olyan híres festők témájául szolgált, mint Cézanne és Van Gogh.

Vincent van Gogh (1853 - 1890)

Café Terrace at Night (Arles), 1888    Country road in Provence by night, 1890

Paul Césanne (1839-1906)

Still Life, 1890-94

Onions and Bottle, 1895-1900               The House of Pere Lacroix in Auvers, 1873

A dél-franciaországi Provence tartomány sajátos építészeti és belsőépítészeti stílusáról is könnyen felismerhető. A provence-i otthon minden szeglete a múltat idézi, az ott lakó népek hagyományait, kultúráját. A természettel harmóniában lévő házak külső képét terméskövek, magas, keskeny ablakok, színes zsalugáterek, teraszon virító petúniák és muskátlik jellemzik. A hideg, tompa színekben pompázó, szellős belső terek pedig fapadlót vagy kerámiából készült járólapot, letisztult formavilágú, kopottas felületű bútorokat és ódon használati tárgyakat rejtenek.

A provence-i enteriőr tele van használati tárgyakkal és kézművestermékekkel. Kerámiaedényekkel, fémkannákkal, szárított levendulacsokrokkal, koszorúkkal, befőttekkel, ablakba tett fűszernövényekkel, fonott kosarakkal, gyertyatartókkal, csendéletet és tájképet ábrázoló festményekkel és csempéből kirakott mozaikképekkel fokozhatjuk otthonunkban a délfrancia életérzést.

Ajánlom a Bor, mámor, provance című filmet, hisz gyönyörű tájak és házak vannak benne, a történet pedig nyárestékre ideális szórakozást nyújt.

Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre Ernő) képei közül ez a kedvencem. Pablo Picasso és Francois Gilot.

A francia tengerparton sétál Picasso a feleségével, a háttérben pedig Picasso unokaöccse látható. A kép 2-3000$ értékű.

Capa (ekkor még Friedmann) a harmincas évek elején hobbifotósként kezdett képeket készíteni. Bohém figura lévén hamar rájött, hogy kedvtelését megélhetésként is űzheti. Mivel Párizsban sem volt neki könnyű a megélhetés, 1934-ben felvette a Robert Capa nevet (u.i.: magyar barátai között cápa volt a beceneve). A világ egyik leghíresebb háborús fotósa lett, habzsolta az életet, Ingrid Bergmant is szeretői között tartotta számon.

Forrás: www.andrewsmithgallery.com